Zöld lapu szélén messzire úszva
Két kicsi béka ring a folyón.
Pongyolapitypang bimbaja pattan,
Felveri hangja a két utazót.

Pislog az éhes, hajnali páros,
Sóhaja sóvár reggeli szó:
Sárga a kákics, benne a szúnyog,
Vérteli húsa ennivaló.

Két kicsi béka másra se gondol,
Ugrik a mélybe, rebben a víz.
Görcsösen úsznak, reszket a testük,
Céljuk a vágyott, távoli íz.

Másznak a partra, roskad a lábuk,
Lappad az étvágy, fonnyad a nyelv.
Mégis a szúnyog féli a sorsát:
„Vesszen a gyengébb!” – mondja az elv.

Dülled a négy szem, ugrik a nyolc láb,
Csappan a két nyelv, freccsen a nyál.
Közben a hűs víz verdesi partját,
Ott, hol a nád közt gólyafi vár.