Egyszer régen, a meseidőkben élt három kismanó, úgy hívták őket, hogy Ciriháré, Hajcihő és Hacacáré. A három testvér egy tó partján lakott, és mivel nem nagyon volt más tennivalójuk, sokat rosszalkodtak. A szüleik ezért egy nap úgy döntöttek, elküldik őket szakmát tanulni. Hátha attól megkomolyodnak egy kicsit, és leszoknak a szeleburdiságról. Így aztán a kismanók iskolába kerültek, ahol Hajcihő fodrásznak tanult, Ciriháré péknek, Hacacáré pedig köszörűsnek.

Hamarosan mindent megtudtak a szakmájukról, és eljött az idő, hogy próbára tegyék a magukat. Hajcihő kerekedett fel elsőként: felkereste a Napot, akinek földig érő aranyszínű hajzuhatagát a világon mindenki csodálta. A kismanó az eddiginél is ragyogóbb, új frizurát készített neki, majd jókedvűen indult hazafelé.

Nemsokára Ciriháré is útra kelt. Ő az öreg Holdhoz igyekezett, aki az égben vezette pékségét. Aznap este a kismanó sütött helyette, és olyan szép, ropogós égi kiflit készített, amibe még Te is biztos szívesen beleharaptál volna. Így Ciriháré is elégedetten tért haza.

Eközben Hacacáré sem ült ölbe tett kézzel. Úgy hallotta, hogy kicsorbult a csillagok fénye, ő pedig elindult, hogy kiköszörülje. Első vendégének a Sarkcsillagot választotta. Köszörűje bejárta a csillag minden porcikáját, aki a csiklandozástól nagyokat kuncogott. Végül Hacacáré olyan ragyogóra csiszolta, hogy ő világított a legfényesebben az égen.

Amikor Hacacáré is hazaérkezett, a család összegyűlt megünnepelni a három kismanó visszatértét. Igen ám, de amikor asztalhoz ültek tóparti házikójuk teraszán, arra lettek figyelmesek, hogy a víz arany és ezüst színekben játszik. Ahogy pedig feljebb pillantottak, meglátták a Hold fehér udvarát is, és azt, hogy az égen egy tejszínű út húzódik. Hamar kitalálták, mi történt. Hajcihő kiáltott fel először: „Ajjaj, elfelejtettem összesöpörni a Nap haját, és az mind szétszóródott a vízen! Az ragyog úgy, mint egy aranyhíd!” „Én pedig a Hold lisztjét fújtam véletlenül széjjel. Abból lett az ezüsthíd.” – álmélkodott Ciriháré. Végül Hacacáré is felsóhajtott: „Ó, ha én összetakarítottam volna a csillagport, most nem világítana idáig a Tejút sem.”

„Búslakodás helyett inkább szaladjatok vissza befejezni a munkát! Máskor biztosan nem felejtetek el rendet tenni magatok után.” – mosolyogtak biztatóan a szüleik A három testvér elsietett. A Nap, a Hold, és a csillagok szeretettel fogadták őket, és amikor már minden ragyogott a tisztaságtól, kérték, hogy jöjjenek el ezután minden nap. Ciriháré, Hajcihő és Hacacáré ezt örömmel megígérték, és elégedetten indultak haza. Ezután már a tóparti ünneplésen nem volt náluk boldogabb kismanó.

Azóta is az égbolton serénykednek esténként. Ha egyik este valamelyik tó partján üldögélsz, Te is megláthatod az aranyhidat, az ezüsthidat és a Tejutat. Gondolj akkor a dolgos kismanókra, és fülelj csendesen. Hátha meghallod, hogy kuncog a Sarkcsillag.